Fogalmam sincs, hogy milyen módon sikerült a természettudományok rögös útjaira tévednem, viszont azt tudom, hogy szerelem volt első látásra.

Talán 12 éves voltam, amikor "komolyabban" érdeklődtem a fizika iránt. Természetesen, mint mindenkinek, nekem is a kísérletek keltették fel a figyelmemet. Akár órákig is el lehetett szórakoztatni engem egy-egy jól megválasztott, érdekes kísérlettel. Azóta már tudom, hogy kissé komplikáltabb az egész és a fizika nem csak móka és kacagás. (Hanem valami annál is jobb!)

Általános iskolás koromban a fizika tanárom hívta fel a figyelmem a "Fizikus napokra", amelynek keretében az egyik szombati nap az AtomKI-ban érdekes kísérleteket mutattak be IGAZI fizikusok. Akkoriban nagyon sokat számított nekem az a szó. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet egy igazi fizikus. Biztos nagyon okos, gondoltam én. És hát igen, nem olyan nagy hátrány az, ha valaki fizikusként ért a fizikához. :)

Az előadás számomra fantasztikus volt, az előadók minden egyes szavát lejegyzeteltem az én kis papírkámra. Az sem zavart különösebben, hogy senkit sem ismertem a teremben. Ezt az emelkedett érzést azzal lehetett tetőzni, amikor megszólított az egyik fizikus és elkezdtünk beszélgetni. Hazaérve nagy boldogan újságoltam a családtagjaimnak, hogy beszéltem egy IGAZI fizikussal.

Az általános iskolámban szerencsére volt lehetőség arra, hogy komolyabban beleássam magam a témába. (Utólag is köszönöm Csák Lászlónénak és Oláhné Gergely Máriának a belém vetett bizalmukat.) Talán így jutottam el oda évek múltán, hogy szeretnék egy kísérletezős blogot csinálni. Persze azért nagy hatással volt rám a Szertár RobiLaci - ja, neki is köszönettel tartozom.

Jelenleg a Tóth Árpád Gimnázium matematika-fizika tagozatos osztályába járok és nap mint nap a természettudományok szépségével (meg persze nehézségeivel) találkozok.

Aki fel szeretne tenni nekem kérdést írjon nekem.

2011. 05. 10. óta többé-kevésbé folyamatosan mutatok be kísérleteket.