Sziasztok! Még mielőtt visszatérnénk a kerékvágásunkba, még egy elmaradt videó következik. A megvilágítás sajnos nem ideális, úgyhogy nem láthatjátok olyan szépen a jelenséget, mint otthon, de így legalább tudom mondani, hogy föltétlen próbáljátok ki a kísérletet.*

Mielőtt sok sikert kívánnék az otthoni kísérletezéshez, kiegészítem egy kicsit a videót. Kezdjük ott, hogy ugyan a gyertyát már nem ugyanabból az anyagból készítik, mint régen, a működési elve alig változott. Olyannyira, hogy az égést tápláló anyag régen is paraffin volt, csak éppen más, mint amit ma használunk. Ugyanis a paraffin nem egy anyagot jelent, hanem anyagok egy csoportját, az alkánokét, melyek közé többek között a metán, az etán, a propán, a bután, a pentán, a hexán, a heptán és a benzinből jól ismert oktán tartozik (ja, egyébként a kerozin egy másik neve paraffinolaj). Az újabb és régebbi gyertyáknál, illetve az autó motorában is ugyanaz a folyamat zajlik: egy alkán gőze belobban, a különbség csupán abban van, hogy különböző szénatomszámú alkánokról van szó. A motor esetében tíz körüli vagy kisebb a szénatomszám az anyag molekuláiban, a régi gyertyákéban ennél több, az új gyertyák esetében pedig még több, 20 és 40 között van. Az ilyen sok szénatomot tartalmazó alkánok közül is a C₃₁H₆₄ a legfőbb alkotója a paraffinviasznak, amiből az újabb gyertyák készülnek, nyilván mert ez a legelőnyösebb (egyik előnye a videóban emlegetett olvadáspont). Na most már tényleg lehet menni gyújtogatni - lehetőleg csak és kizárólag gyertyát.

*Még annak ellenére is, hogy aki nappal tűzzel játszik, az éjszaka csónakázik.