Sziasztok! A 3 év internetes kísérletezésünk után harmadjára is elkészült a videó, mely az azt megelőző évben kísérletezéssel töltött időt a vicces oldaláról igyekszik megmutatni.

Sziasztok! A villanyóra egy forgó korong segítségével méri a fogyasztott villamos teljesítményt: a forgási sebesség függ a teljesítménytől. No meg attól, hogy van-e a közelben egy erős mágnes, a videóból kiderül miért. (A videó nem azzal foglalkozik, hogy hogyan állítsuk meg, vagy lassítsuk le az óránkat (annak érdekében, hogy kisebb szám szerepeljen a számlán), csupán egy egyszerű fizikai jelenséget mutatunk be.)

Sok ember megpróbálja "átverni" a szolgáltatók készülékeit (több kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel) A házilag "megbütykölt" órák sok kellemetlenséget okoznak és mind ezek mellett veszélyesek is! (Az erős mágnes nem tesz jót a közelében elhaladó fém tárgyaknak (telefonra különösen káros, ugyanis hallottunk olyat, hogy beszerelés közben a közelben elhaladó emberke zsebére rácuppant a mágnes és a zsebben lévő telefonnal már nem tudott többé Angry Birds-öt játszani) illetve az órák szétszedése után elektromos tüzek is keletkezhetnek.) Így nem érdemes vele különösebben foglalkoznunk, mert nem fogja megváltoztatni a számlán lévő számokat és csak kárt okoznak. (Ja és Peti buta :$)

Sziasztok! Többször is beharangozott videó, lássuk csak.

A kísérlet értelmezéséhez még egy képlet is szükséges: p=ρgh.

A nyomás a folyadék egy pontjában p, ez a folyadékban mindenhol ugyanakkora sűrűség, ρ, a gravitációs gyorsulás, g, és a pont felett a folyadék rétegvastagsága, h szorzata. A kísérlet körülményei között ρ és g nem változik, csak p és h, ezek pedig egyenesen arányosak.

Magyarul minél nagyobb a nyomás a folyadék egy pontján, annál nagyobb fölötte a rétegvastagság.

Minél nagyobb a nyomásváltozás egy tetszőleges pontban, annál nagyobb a rétegvastagság változása a pont fölött. Ebből a kettőből és a látottakból már következik Pascal törvénye.

Minden irányba...

Minden csőben ugyanakkora volt és ugyanakkora lett a vízszint, vagyis ugyanannyival változott. Ez a csőben lévő folyadék minden pontján ugyanakkora rétegvastagság-változást (a hét szóösszetétele) jelent, vagyis mindenhol ugyanannyival változott a nyomás, a külső nyomás minden irányba tovaterjedt.

Gyengítetlenül...

Abból, hogy a pumpát benyomva mennyivel került lejjebb a pumpa vége, kiszámolhatnánk, hogy mekkora volt a külső nyomás, megnézhetnénk, hogy ez mennyivel változtatná meg a folyadékszintet, és ezt összehasonlíthatnánk a vízszint változásával, ugyanazt az eredményt kapnánk. Kis gondolkodás után egyszerűsíthetünk az eljáráson: megmérjük, hogy a pumpa vége ugyanannyit süllyedt-e, mint amennyit a folyadékszint emelkedett, és örülünk, ha igen.

Ezzel bebizonyítottuk, amit akartunk.

Sőt, ugye az is világos, hogy miért ugyanakkora minden csőben a vízszint kezdetben is, a kísérlet végén is? Meg hogy elképzelhető-e, hogy a folyadék magassága különböző legyen a különböző csövekben? Lehet, hogy ezzel kapcsolatos lesz a következő nyereményjáték?

UPDATE

Csak most esett le, hogy kicsit túl sokat árultam volna el a következő nyereményjátékról, ha ezzel kapcsolatos jelenségről szólna. Ráadásul belátható időn belül kizárt, hogy a bemutatott eszközzel újra kísérletezni fogunk, a videó a különböző folyadékszintekkel legfeljebb a távoli jövőben fordulhat elő. Addig csak találgassátok, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a csövekben végig más és más legyen a folyadékszint.

Sziasztok! Miközben a többiek a következő évadra készítik az anyagot, én a múlt heti, a bakiparádés és a kimaradt kísérletes anyagból próbálom előásni magam. Most teljesen felszínre kerül az első darab, mert nagyon az év elején, amikor készült, már majdnem meg is jelent, mikor meggondoltuk magunkat. Úgy volt, hogy egy másik kísérlet is belekerül a videóba, de azt nem sikerült felvenni, aztán maradt a gépen a kész videó... mostanáig.

Sziasztok! A minap töröltem a bejegyzést arról, hogy mennyire nem tudjuk, mi történik az ISON-üstökössel perihelion után, illetve, hogy egy videó, ami előző hétre készült volna, nem készült el akkorra. Eddig nem találtam megbízható információt arra vonatkozóan, hogy mi maradt az üstökösből, csak ennyivel szolgálhatok:

No meg elmondom, mi is a helyzet ezzel a vízfelszínnel.

Ugyebár volt szó a kohéziós és adhéziós erőkről: tudjuk, hogy a felületen lévő részecskékre más erők hatnak, mint a felszín alattiakra. Sőt, a felületen lévő és az az alatti részecskék energiája között is van egy különbség, amely a különböző helyzetből adódik. Ezzel úgy van értelme számolni, hogy összeadjuk az energiakülönbséget minden egyes felszínen lévő részecskére. Sőt, ennek az összegnek neve is van: felületi energia, és azt tudjuk róla, hogy ha a felület nagysága A, akkor a felületi energia E=αA. Mi az α? Ez a felületre jellemző állandó, a felületi feszültség.

És eddig ennek az egésznek mi a köze a jelenségünkhöz? Hát...

A felületi energia* igyekszik minél kisebb lenni, és mivel csak attól függ, hogy mekkora, hogy mekkora felületen oszlik szét, a határfelület igyekszik minél kisebb, minél simább lenni. A felszínek szélénél viszont vannak olyan pontok, ahol nem kettő-, hanem háromféle anyag találkozik, ebben a helyzetben nem ilyen egyszerűen számolható a felület viselkedése. Ha gondoljátok, leírom, de milyen jó lenne, ha mondjuk ti írnátok le ide, kommentbe! Ja, meg bármit, amit az üstökösről tudtok:)

*Ezt az energiát potenciális energiák összegeként kaptuk, ezeknek kell minimálisnak lenniük (mert sajt).

Sziasztok! Nem lett vége a világnak, de még csak a kísérleteknek sem, hanem...

...élő bemutató következik, rövid időn belül nem is egy, amelyre szinte készen is állunk. Mint mindig, most is lesz pár sosem látott kísérlet, melyről igyekszünk videót készíteni, és ezt is meg kéne még szervezni - de ezt a bejegyzést nem azért írom, hogy erről tájékoztassalak benneteket. Nem is csak azért, hogy jelezzem, hogy még kísérletezgetünk. Az élő bemutatóval kapcsolatban írnám le ide mindazt, ami nem titok még. Ez pedig a következő:

Kedden 14:30-től és 15:15-től láthatjátok a fent említett soha nem látott fenomenálisan hiperszuper kísérleteket a Fazekas Mihály Gimnázium nyílt napjának keretében. Mindenkit várunk szeretettel a fizika előadóban, nem csak felvételizőket!

Sziasztok! Véletlen egybeesés vajon, hogy a kísérletek sorozatában az 50. videó szinte ugyanakkor jelenik meg, amikor Facebook-lájkjaink száma eléri a 100-at? Mert az a bizonyos videó itt is van:

Most pedig hívjuk segítségül a munkatételt, és kezdjük a boncolgatást. A csavarra a gravitáció és a kötél hat erővel (de csak mert a közegellenállástól eltekintünk!), és a kettő közül minden pillanatban csak az végez munkát rajta, amelyiknek az erője nem merőleges a csavar pillanatnyi mozgásirányára. Például egy inga esetén a csavar körpályán mozog, és mozgásirányára végig merőleges a kötélerő, tehát az nem végez munkát a csavaron, csak a gravitáció. A gravitáció munkája is nullává válik, ha a csavar visszatér ugyanabba a magasságba, ahonnan indult. A munkatétel azt jelenti, hogy a csavaron végzett összes munka egyenlő a csavar mozgási energiájának megváltozásával, tehát ebben a helyzetben az inga meg is áll. Valójában persze a közegellenállás miatt nem ez történik, de már megegyeztünk, hogy most azt nem vesszük figyelembe. Na. Akkor jöhet a videóban látott jelenség. Ott a csavar úgy mozog, mintha egy olyan inga ingatestje lenne, amelynek a fonala folyamatosan rövidül, magyarul nem körpályán. Ezért a kötél és a gravitáció végez munkát a csavaron (a közegellenállást, nem győzöm hangsúlyozni, figyelmen kívül hagyjuk), és így amikor visszaér a kiindulási magasságába, nem veszti el sebességét. A történet további része ismert.

Most épp a Nyitott szemmel egy része készül, melynek az imént külön jutubcsatornát is létrehoztam. Hamarosan itt lesz az is, érdemes figyelni a blogot.

Sziasztok!

Az elmúlt hónapban lezárult a 2012/2013-as tanév és kezdetét vette e 11 hetes szünet (ha esetleg nem vettétek volna észre...)!

Amiért ez szervesen kapcsolódik a bloghoz, az az, hogy a kísérleteink fő színtere (varázskuckó) sem lesz elérhető, valamint nekünk is van jobb dolgunk sem lesz annyi időnk, mint a tanévben a kísérletekre.

Sziasztok! Olyan hőtani kísérletek következnek, melyekhez annyira nem kell folyékony nitrogén, hogy azzal sem lennének látványosabbak, mint izével, öö... nézzétek meg a videót.

Persze most is igaz az, ami mindig: ha van felvételetek arról, hogy hogy fest ez folyékony nitrogénnel, vagy esetleg hasonló kísérletről, csak küldjétek el, hogy kitehessük. Most meg akkor lássuk, mi maradt ki a videóból. Egy egyszerű módszer, amivel könnyen bebizonyítható, hogy a kísérletre adott magyarázatunk helyes: vegyetek egy üres italos dobozt, és melegítsétek, ameddig csak bírjátok (nem fontos sokkal tovább, mint azt, amelyikben vizet forraltatok). Ha nem tesztek bele vizet, nem lesz benne vízgőz, és hiába teszitek utána hideg vízbe, nem fog összeroppanni. Most már tényleg ideje kísérletezni, sok sikert!

Sziasztok! Mivel könnyebb a blog kinézetén meg a csoport időbeosztásán alakítani egy erőltetett ideológiát követve, mint nagy műgonddal nehézkesen összehozni egy jóindulattal tűrhetőnek mondható videót, inkább az előbbivel foglalkozunk, és csak elvétve jelenik meg új videónk. Ez már úgy látszik, nem fog változni, de ezt a szomorú tényt felejtsük el egy rövid időre, végre kísérlet következik, ráadásul veszélyes is.

A videó mellé először is azt kell ideírni, hogy mi a helyzet a csőben lévő gáz nyomásával. Ahogy a levegőre, a csőben lévő gázra is igaz, hogy a nyomása függ a magasságtól: a cső alacsonyabban lévő részén nagyobb a nyomás. Az, hogy pontosan mekkora, attól is függ, hogy mekkora a gáz sűrűsége, és hogy mekkora sebességgel áramlik (Bernoulli-törvény). A sűrűsége kisebb, mint a levegőé (külön erről még Gergő be fog mutatni egy kísérletet), ekkor lassabban nő a nyomása lefelé haladva, mint a levegőnek (ha nagyobb lenne a sűrűsége, a levegőé nőne lassabban), ezért mégis igaz, hogy a külső és a belső nyomás közti különbség kisebb az alsó láng esetén. Elég nagy szintkülönbség esetén az alsó lángnál ez a különbség 0, vagyis nem tud gáz kiáramlani, a láng elalszik (a videóban ott, ahol csak távolról láthatók a lángok, az alsó ki is alszik, ez talán nehezen kivehető).

Másodszor nem kell semmit ideírni, de mégiscsak ideírok valamit. Az utóbbi időben, amint az a bejegyzés bevezetőjéből is kiderül, a blog kinézetét és az időbeosztásunkat alakítgattuk. Az utóbbinak azért láttuk szükségét, mert (amint az szintén kiderül a bevezetőből), beláttuk, hogy valószínűleg sosem fogjuk bírni a heti rendszerességgel való frissítéseket. Eddig is főleg abból állt az évünk, hogy nyáron próbáltuk pótolni az év közben elmaradt kísérleteket, és azok voltak mindig bőven. Kínos a helyzet, kevés a videó, egy lehetséges megoldás szerintünk, amit csinálunk, hogy nincs nyári szünet, hanem ha egy hétre készül videó, akkor az azon a héten megjelenik, és ez így megy egész évben (kivéve az első néhány pihenőhetet), mi meg reménykedünk, hogy lesz azért videó majdnem minden héten. A remény hal meg utoljára.

Még mindig nem látjátok, hogy mi változott a kinézeten? Ugyanazért, amiért a fent hosszasan ecsetelt intézkedésünket hotzuk, betettünk néhány új linket a „Még több kísérlet” című oldaldobozba. Mit szóltok ehhez?

Ha ehhez nincs hozzáfűznivalótok, adjatok itt kommentben ötleteket, hogy hogy lehet egy emeletes ház magasságát egy barométerrel megmérni. Hátha nektek eszetekbe jut olyan is, ami még Niels Bohrnak sem jutott eszébe.